NYÁPLIC: Arcobaleno - Sárga

2. Sárga
Fordul a kocka!

Belegondoltál már abba, hogy mi lenne ha a te életedről írna egy blogger egy történetet? Te csak egy kitalált szereplő lennél, egy kitalált világba és életbe. Válasz ki egy eseményt, egy napodat és írd le, mintha csak egy kitaláció lenne.

Az első kicsit rövidre sikeredett, ezért kettőt is írtam ^.^"  Remélem, aki ismeri az írókat, műveiket, felfedet némi kapcsolatot közöttük.

J Goldenlane: Éjfél stílusában
Felkelt a nap és lenyugodott.

Terry Pratchet árnyékában

A napsugarak észak-keleti irányból közeledtek a ház felé, majd lassú ütemben felkúsztak a falon és megcsillogtatták a képzeletbeli szélkakast a tetején.

Zsazsogó Nyáplic a sötétített függöny mögött azon varázslók álmát aludta, akik csak álmukban képesek varázsolni, így tehát soha nem akarnak felébredni. Mircimarca fejét mélyen befúrta Zsazsi vállai közé és kényelmesen szörcsögött, egerekről álmodott. A konyha felől alvajárókat is fejbekólintó instant tésztaleves illata szűrődött be, majd egy üres alumínium macskaeledeles konzerv préselődött két használt szalvéta és egy kétnapos banánhéj közé a szemeteskosárban. Tojásos paté volt.

A hangok és illatok kavalkádja beférkőzött az álmok közé¹ és kirángatták Zsazsit az ágyból. A rosszul kialudt diákok egyszerű farmer-póló öltözetében ült asztalhoz, miközben a háttérben felcsendült Demis Roussos bakelittől karcos hangja.

Makranczy Borbálka a vásártéri tömegben egy különös idegent vett észre, aki görnyedt háttal álldogált a posta előtt, majd barna hűtőtáskájából két csekket húzott elő és a 3-as pulthoz csoszogott.

Zsazsi már előre tartott attól, ami az iskolaépületen² belül várni fogja. Néhányan az iskola előtt ácsorgók közül úgy tűnt, már tudják, mik akarnak lenni, s az Informatikusok Céhének eszközeit nyomogatták nagy hozzáértéssel, mások mérnöki pontossággal álldogáltak az ötméteres sáv szélén, és tenyerükbe rejtett csikkeket szopogattak.
Zsazsi felsietett a lépcsőkön, bemondta a kódot és belépett a hűvös előtérbe.

Dohor Gitta, a filozófia tanár a csengő gombja előtt állt és azt latolgatta, a telefonja, a karórája vagy a falra kiakasztott óra szerint csöngetnek-e be. Épp döntött, mikor G. Nagy kolléga felkattintotta a piros gomb fedelét és ráütött a csengő gombra, mire az épület minden termében s folyosóján megszólalt a rekedtes géphang.

Zsazsi kipakolta a dolgozathoz szükséges eszközöket a táskájából és tolltartójából.
- Súgsz? - bökte hátba Vinhart, aki nem volt túl lelkes követője a matematikai egyenletrendezéseknek.
- Ja, Morczy és Kalács után a tiedét is megírom - bólintott Zsazsi, s feljebb tolta orrán a szemüvegét. Zsazsi azon kevesek közé tartozott, aki képességei folytán több céhbe is be tudott volna lépni, ezért még nem kötelezte el magát semerre. Ezért haladt egyelőre még egyenesen előre. A jelenlegi másolói feladatkör csak amolyan kikacsintásnak számított. Korábban műlovarnő és hivatásos semmittevő is szeretett volna lenni, de előbbihez a ló, utóbbihoz jó sok pénz hiányzott, s e kettő hiányába egyik helyre se vették fel.

A matematika tanulmányok helyi idő szerint megválasztott professzora elölről-hátra, jobbról-balra haladva kiosztotta a feladatlapokat, majd visszatért katedrája mögé és jóízűen reggelizni kezdett.

A következő óra a felesleges testmozgástól volt hivatott megvédeni a tanulókat, avagy a számítástechnika terembe özönlöttek a diákok. Zsazsi osztálytársa prezentációt adott elő az alsóhajtósági népviseletről és a gyöngyfűzésről.

A következő szünetben felrecsegett az iskolarádió és bemondták a napi aktuális időjárást. Kelet felől morc igazgató érkezik a harmadikosok terméhez, az udvaron kosárlabda nagyságú levegővel felfújt bőrgombócok potyoghatnak az égből, a másodikosok közt nevetőkor szedi áldozatait, aki nem akar rekeszizom gyulladást, az csak szélirány felől közelítse meg őket.

Az étkezőben összeült a Menza társaság. Zsazsi ült a bal szélen, mellette Zsozsó, aki csak egy évvel volt fiatalabb nála és szolidaritásból sosem evett előttük csokoládét. Balra tőle Karli, aki mindenhova hurcolászta a cukrát. Szembe vele Centi és Ordas és utolsóként érkező Julka. Egymás szavába vágva, szimultán beszélgetésbe kezdtek az elmúlt ebéd óta eltelt idő alatti eseményekről.
Zsozsó egy hármassal lett gazdagabb külföldi nyelvből, Karli házirendbeli kitüntetést kapott a könyvtári székek melengetéséért, Centinek a következő óra lesz húzós, arra magolt épp.

A délután kínkeserveit túlélve indult is a kis társaság hazafele. Zsazsi gondolatai útközben már otthon jártak, azt számolgatta, mire mennyi ideje marad. Fél perc a cipőlevétel, öt perc átöltözés otthoni ruhában és felfrissülés, tanulás, pakolás, beszélgetés a családdal, fürdés.

Aztán mindebből egy kis tanulás és sok-sok ötletelgetés lett a következő történet szereplőinek neveit illetően, no meg egy telefonhívás a nagypapától, hogy befizette a tátránskai kirándulás árát.

_______________________________

¹Köztudott, hogy az álmok közé csak azok az illatok és hangok képesek beférkőzni, amik halkabbak egy ágyúdörgésnél és savanykásabbak a rózsa illatánál.
²Az épület harminc éve várt vakolásra, húsz éve renoválásra és közel öt éve vasrácsok tartották csak egyben a külső falakat.